Emma és a Mikulás - karácsonyi mese

Emma izgatottan sietett haza az iskolából. Ma volt az utolsó nap, mielőtt elkezdődnek a téli szünet és a várva várt karácsony. Az égen már sötétedett, a fák ágai csillogtak a hópelyhekben, és a levegő tele volt a karácsony illatával.

Amikor Emma elért a házukhoz vezető ösvényre, hirtelen megállt. Valami furcsa zajt hallott a távolból. Egy halk csengőhang és nesz. Óvatosan körülnézett, és nem hitt a szemének. Egy hatalmas szán állt meg az út közepén, rajta ragyogó piros orrú rénszarvasokkal. A szánon egy kedves, fehér szakállú öregúr ült, piros ruhában, fehér bundával.

– Mikulás! – kiáltotta Emma örömtől ragyogó szemmel.

Az öregúr mosolygott.

– Szia, Emma! – mondta. – Éppen bajban vagyok. Az egyik lámpám elromlott a szánon, és nem látok rendesen.

Emma körülnézett, és észrevette, hogy az egyik rénszarvas fején valóban nem világít a lámpa.

– Van nálam egy zseblámpa! – kiáltotta Emma, és előrántotta a táskájából a kis lámpását. – Segíthetek? – Nagyon kedves tőled, Emma! – mondta a Mikulás. – Segítségével hamar rendbe tudjuk hozni a szánomat.

Emma felmászott a szánra, és a Mikulás segítségével kicserélték a lámpát, ami újra fényesen világított.

– Köszönöm szépen, Emma! – mondta a Mikulás. – Nagy segítség voltál. Most már folytathatom az utamat. De mielőtt elmennék, szeretném megmutatni neked valami igazán különlegeset. Mit szólnál, ha elvinnélek a Télapó csoda házába?

Emma szemei kerekre tágultak a csodálkozástól. Természetesen azonnal igent mondott. A Mikulás felkapta, és beültette a szánba. A rénszarvasok felszálltak a levegőbe, és gyorsan elrepültek.

– Nézd, Emma! – mutatott a Mikulás. – Ott van a Télapó varázslatos háza.

Egy hatalmas, hófödte hegy tetején egy gyönyörű, világító ház állt. A ház körül rengeteg manó szaladgált, és nagy zsákokkal pakolták az ajándékokat.

- Itt készítjük elő az ajándékokat a gyerekeknek – magyarázta a Mikulás. – Minden évben elolvassuk a leveleket, amiket a gyerekek írnak nekünk, és megpróbálunk minden kívánságot teljesíteni.

Emma lenyűgözve nézte a manókat. Még soha nem látott ennyi vidám, szorgalmas kis lényt.

– Hogyan találjátok meg minden gyerek házát? – kérdezte kíváncsian. – Van egy nagyon különleges térképünk, amin minden ház meg van jelölve – válaszolta a Mikulás. – És persze a rénszarvasok is nagyon ügyesek, mindig megtalálják az utat.

A Mikulás körbevezetett Emmát a hatalmas, mindenféle jó és izgalmas dologgal teli házban, megmutatta neki a játékkészítő műhelyt, a csomagoló üzemet és a nagy könyvtárat, ahol az összes gyerek levele el volt téve.

– Ez fantasztikus! – ámuldozott Emma.

Amikor a látogatás véget ért, a Mikulás visszavitte Emmát a házuk elé.

– Köszönöm szépen, hogy elhoztál, Mikulás! – mondta Emma. – Ez volt életem legszebb kalandja. – Szívesen, Emma! – mosolygott a Mikulás. – És emlékezz, a karácsony nem csak az ajándékokról szól, hanem a szeretetről és a családról is.

A Mikulás felszállt a szánjára a rénszarvasokkal, és elrepült a csillagos éjszakába. Emma hazament, és boldogan feküdt az ágyába. Soha nem fogja elfelejteni ezt a varázslatos éjszakát, amikor találkozott a Télapóval és meglátogatta a csoda házát.

Másnap reggel, amikor Emma felébredt, az ablakán beszűrődött a napfény. Az ágya alatt egy nagy csomag volt. Biztos volt benne, hogy a Mikulás hozta. Izgatottan kibontotta, és egy gyönyörű babát talált benne, amiről mindig is álmodott.

Emma egész nap boldogan játszott az új babájával. Tudta, hogy a Mikulás és a manók nagyon sokat dolgoztak, hogy ilyen szép ajándékot készítsenek neki. És amikor este lefeküdt, hálás volt a Mikulásnak a karácsony csodájáért.