A kakas gúnyája - Galego népmese

Élt egyszer egy róka meg egy kakas, akik igen jó cimborák voltak. Testvérként éltek, együtt járták a világot, együtt is dolgoztak. De tovaszálltak a szép napok és apránként mind nehezebbre fordult a sorsuk.
Eljött aztán az a nap is, amikor egyikük – nevezetesen a róka, aki kevésbé volt dolgos kettejük közül -,fölöttébb gyengének érezte magát ahhoz, hogy így élje az életet. Olyan éhség mardosta a gyomrát, hogy elkapta a komáját és a fogai közt mondta:

- Koma, én most felfallak!
- Eressz el, édes komám! – kiáltotta a kakas. – Nem látod, milyen sovány vagyok? Ezen felül komák is volnánk, vagy mi és jól kijövünk egymással...
- Fütyülök az egészre! Megeszlek és kész! – felelte a róka. – Szörnyen éhes vagyok, nem tehetek egyebet.
- Hát, ha mindenáron úgy akarod… – mondta a kakas, majd ravaszul hozzá tette: – …de engedd legalább,hogy megrázzam magam,mert tele vagyok homokkal.

Akkor a róka kinyitotta a száját, hogy komája utolsó kívánságát teljesítse. De a tollrázás oly erősre sikeredett, hogy a kakas a komáját néhány tollal a foga között hagyva, egyszeriben a gesztenyefa egyik ágán termett.

- Szállj le onnét, koma! – mondta a róka látva, hogy kakas nélkül maradt. – Gyere le, mert csak tréfáltam!

Csakhogy a kakasnak is megvolt a magához való esze.

- Gyere le te! Gyere le a gúnyádért! – hívta ismét a róka.

Erre a kakas így felelt a magasból:

- Dehogy megyek! Majd kinő a másik!